Az Alapozó Terápia egy komplex fejlődéstani szemléletű fejlesztő terápia (Marton-Dévényi 2009)
A fejlődéstani mozgások ismétlése alkotja az alapokat a szenzomotoros rendszer fejlesztéséhez .Ezek a fejlődési sort is képező csecsemőkori mozgásminták és az azokra épülő mozgáskoordinációt fejlesztő gyakorlatok alkotják az Alapozó Terápia gerincét.
Az idegrendszer érésének, fejlődésének zavarait okozhatja
Az Alapozó Terápia módszerével hatásosan fejlesztünk:
Módszerének alapelvei
Ayres szerint a tanulási és magatartási zavarok oka az idegrendszer éretlensége,ami az érzékszervek által felvett információk összehangolásának (integrációjának) alacsony színvonalában nyilvánul meg. Feltételezi, hogy az érettség a vesztibuláris és más érzékszervi rendszer stimulálásán keresztül növelhető.
A fejlődés során a gyermeknek az állandóan jelen levő nehézségi erővel (gravitációval) kell megküzdenie, és fokozatosan egyre kisebb támasztási felületen, állva kell egyensúlyban maradnia, elnyomva a primitív csecsemőkori reflexeket, amelyek a földfelszín felé húzzák a testrészeit. Az egyensúly megfelelő fejlesztéséhez hirtelen kimozdulások, lengések, forgások, billenések, csúszások szükségesek, amelyek segítségével a gyors reakcióképességet, vagy a megfelelő adaptív választ segítjük elő.
Ayres a problémás viselkedést kompenzációs tevékenységnek tartja. A gyermek figyelmetlensége, túlmozgékonysága,ügyetlensége utal a fejlődési hiányosságra, de egyúttal a fejlesztés útját, módját is megjelöli.
Normális körülmények között az egészséges gyermek előre ?beprogramozott? módon minden nagymozgást elsajátít a megfelelő időben:kúszás, mászás,járás,futás, szökdelés, stb.. Ezek a mozgások egymásra épülnek.
Ha bizonyos fejlődési fázisok kimaradnak, vagy elégtelen mennyiségű tapasztalat áll rendelkezésre,a gyermek visszatér a kihagyott szintre, igyekszik pótolni a hiányt,újra építkezik. Ezért fordul elő, hogy iskolás gyermekek is csúsznak-másznak, rohangálnak, stb.
Ezek mind öngyógyító mozgások, amelyek a gyermek hiányérzete miatt ösztönösen jelentkeznek, segítve az idegrendszert, hogy kellő mennyiségű ingerhez jusson e fejlődés érdekében. A módszerrel ezt az öngyógyító utat segítjük.
Milyen életkorban és milyen esetekben javasolt az Ayres terápia?
Az ajánlott életkor: 3 és 10 év között.
Hyperaktivitás, figyelemzavar, tanulási képességekben lemaradást mutató, fejletlenebb mozgású, lassúbb reakcióképességű, ügyetlenebb, figyelmetlenebb gyermekek esetén. Gyerekeknél, akiknek beszédproblémái vannak,bizonytalan a lateralitásuk, elutasítják, kerülik vagy kellemetlenként élik meg az érintkezést különböző anyagokkal.
Ayres nem a tünet oldaláról közelíti meg a részképességzavart, hanem jóval korábbi probléma megnyilvánulásaként kezeli. Az írást,olvasást, figyelmet nem monoton gyakorlással, még több írással, olvasással,stb. javíthatjuk, hanem azzal, ami mögötte van:az egyensúlyérzékelő rendszer ingerlésével.
A terápia során visszamegyünk oda,ahol a hiány vagy diszfunkció megjelenik.
Az idegrendszer képességeinek hiánya, vagy zavara befolyásolja a személyiségfejlődést is. A módszer alkalmazása során kialakuló pozitív légkör kedvez a gyermeki fantázia beindulásának ,a gyermek nyitottá válik, nemcsak az önmagára figyelés javul,hanem a másokra való odafigyelés is.
A mozgás örömforrás: feszültségoldó, ösztönző, megnyugtató, jutalmazó hatású.
A terápia egyben szemléletmód, amely nagyfokú rugalmasságot igényel. A terápiás helyzetek nem erőltethetőek, új mozgások nem taníthatóak, csak előcsalogathatók megfelelő helyzetek teremtésével, speciális eszközök segítségével.
A módszer segítségével mérhető és fejleszthető a gyermek mozgásfejlettségi szintje, vizsgálható és normalizálható a taktilis és vesztibuláris érzékelés, a testtartási reflexek, az egyensúly, a szem-kéz koordináció, a szemmozgások a tér- és formaérzékelés, a lateralizáció.
